loading
Kerex-Óbuda Uszodatechnikai Kft.
logo
 Kezdőoldal
 KezdőoldalTermékekÁrajánlatkérésMedence kalkulátorÁrlistákMedence ABCWellness ABCSzolgáltatásainkFotógaléria
 KezdőoldalTermékekÁrajánlatkérésMedence kalkulátorÁrlisták
Medence ABCWellness ABCSzolgáltatásainkFotógaléria
Nyomtatható változat

Vízkezelés haladóknak

 
Miért kell foglalkoznunk a pH-értékkel, vízkeménységgel? Miért van klórszag? Hogyan kerülhető el? Miért ajánlott legalább évente a teljes vízcsere? - ezekre a kérdésekre próbálunk választ adni.

pH-érték, vízkeménység, lúgosság
Miért is kell foglalkoznuk a pH-értékkel?
  • Egyrészt azért, mert az emberi szervezet számára megfelelő határok között kell azt tartani (5,5-8,2).
  • A megfelelő kémiai környezet (a víz optimális pH-értéke) alapvető tényező a fertőtlenítés hatékonyságában. A vízkezelő szerek szempontjából 6,5-7,8 tartomány tekinthető ideálisnak, hozzátéve, hogy konkrét szerek esetében ez a tartomány ennél is szűkebb. Pl: fertőtlenítés klórféleséggel: 6,8-7,4.
  • A víz pH-értéke alapvető hatással bír a vízkőkiválási hajlam tekintetében. Az úgynevezett egyensúlyi pH-érték tartásával a kiválási-oldási hajlam egyensúlyba hozható. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha sikerül a víz pH-értékét az egyensúlyi értéken tartani, a vízből nem válnak ki oldott ásványi anyagok, pl. vízkő, illetve a víz nem "akar" ásványi anyagot oldani (pl: fugaanyagot).

  • Tapasztalatank szerint a pH-érték és vízkeménység, teljes lugosság fogalmak a legtöbb üzemeltető számára nem egyértelműek, a zavar pedig hibás vízkezelést eredményez. Mindhárom fogalom és jelenség abból a tényből következik, hogy a környezetünkben előforduló vizek, beleértve a csapvizet is, nem pusztán vízmolekulákat tartalmaznak, hanem oldott állapotban (a vízmolekulákkal elkeveredve) szerves vegyületeket és szervetlen ásványi anyag molekulákat is.

    Ezek az oldott anyagok kölcsönhatásba léphetnek a vízzel, melynek hatására a vízmolekulák (H2O) hidrogén iont adhatnak le (OH- - hidroxid ionná alakulnak), vagy hidrogén iont vehetnek fel (H3O+ - Oxonium ionná alakulva). Savas kémhatást okozó anyagok az Oxonium ionok mennyiségét, a lúgosságot okozó anyagok a Hidroxid ionok mennyiségét növelik a vízben. A pH-érték az Oxonium és a Hidroxid ionok arányára utal. A semleges 7-es pH-érték esetén a kétféle ion mennyisége megegyezik. 8-as pH-érték esetén tízszer annyi a hidroxid ion mennyisége, mint az oxonium ion. 9-es pH-érték esetén százszoros, 10-es esetén ezerszeres az arány (lugos kémhatás). 6-os érték esetén az Oxonium ionok vannak tízszer többen, stb. (savas kémhatás).

    A medencevíz teljes lugossága (TA - Total Alcalinity) - ami nem keverendő össze a lugos kémhatással - vagy más néven savlekötő képessége a vízben oldott ásványi anyagok mennyiségével van összefüggésben. Minél magasabb az oldott ásványi anyag tartalom, általában annál nagyobb az oldat savlekötőképessége. A magas értékű savlekötőképesség (TA >120 mg/l) számunkra azért kedvezőtlen, mert az egyébként a pH-érték csökkentésére adagolt sav tartalmú szer (pH csökkentő) első lépésben a vízben oldott ásványi anyagokkal lép reakcióba, és céljainkkal ellentétben a pH-értékre nem, vagy csak kis mértékben fejt ki hatást. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a magas TA értékű friss vízzel feltöltött medence pH-értékének csökkentéséhez eleinte nagyobb mennyiségű pH csökkentő szert kell adagolnunk. A túl alacsony savlekötőképesség (TA < 80mg/l) viszont azért kedvezőtlen, mert a beadagolt pH szabályzó szerek hatására a pH érték nagymértékű kilengéseket mutat. Ez a magyarázat arra is, hogy miért nem könnyű egyértelműen meghatározni, hogy pontosan mennyi pH szabályzó szer szükségeltetik a pH érték egységnyi változtatásához.

    A víz keménysége a harmadik fogalom, ami tisztázásra szorul. Visszakanyarodunk a vízben oldott ásványi anyagokhoz. Ezek egyrésze - a kalcium és magnézium sók - kiválásra hajlamosak, vizköves lerakódást képezve (ezek a keménységet okozó ásványianyagok), míg másrészük - pl. natrium sók - nem képeznek csapadékot (ezek nem keménységet okozó ásványi anyagok). A víz keménysége tehát a vízben oldott kalcium és magnézium sók mennyisége, amit °nK (német keménységi fok) mérőszámmal jellemzünk.

    A vízkeménység és a pH érték kapcsolata számunkra a vízkőlerakódások elkerülése érdekében fontos. Ahogy fentebb írtuk, a víz pH-értéke meghatározza, hogy a víz további ásványi anyagot szeretne oldani, vagy ellenkezőleg, az oldott ásványoktól csapadék formájában meg kíván szabadulni, vagy pedig pont egyensúlyi állapotban van. Sejthető, hogy számunkra az egyensúlyi állapot a legkedvezőbb. Ilyenkor nem kell kínlódnunk a lerakódott vízkő eltávolításával és nem kell aggódnunk a beépített cement alapú anyagaink épségéért sem. Hogy konkrét esetben ez milyen pH-értéket jelent a Langelier képletet kell alkalmaznunk:

    Langelier táblázat
    Langelier táblázat
    Az ideális pH-érték meghatározása a vízhőfok, a keménység és a teljes lúgosság alapján
    pHe = 12,1 - (TF + CF + AF)

    pHe - Egyensúlyi pH-érték

    TF-Temperature Factor (hőmérsékleti tényező)
    CF-Calcium Hardness Factor (Calcium keménység tényező)
    AF-Total Alcalinity Factor (Lúgosság tényező)


    Konkrét példa: 24°C fokos, 200mg/l CaCO3 keménységű, 200mg/l lúgosságú víz egyensúlyi pH-értéke:
    pHe = 12,1-(0,6+1,9+2,3)=7,3

    Medencénk ideális pH-értéke: az egyensúlyi pH-érték ±0,2. Sajnos az így kapott tartomány, és a fertőtlenítés szempontjából kívánatos tartomány nem feltétlenül esik egybe, ilyenkor a fertőtlenítés szempontjait célszerű előnyben részesíteni, és a víz hőmérsékletét vagy/és a keménységét korrigálva az egyensúlyi pH-értéket ehhez közelíteni.

    A hőmérséklet korrekció nem túl életszerű, hiszen nem szívesen csökkentjük a medencevíz hőmérsékletét azért, hogy a vízkőlerakódási hajlamot mérsékeljük. A víz keménységének mérséklése vízlágyító berendezés alkalmazásával az óriási víztömeg miatt nem gazdaságos. Ezért leginkább az a lehetőségünk a vízkőlerakódási hajlam csökkentésére, hogy a pH-értéket tartjuk kellően alacsony értéken.

    Melegvizű masszázsmedencéknél kicsit más a helyzet. A magasabb hőmérséklet negatív hatását tudjuk kompenzálni azzal, ha lágyított vízzel töltjük fel a medencét. Néhány masszázsmedence gyártó garanciális feltételként szabja egyébként is a vízlágyító beépítését a forgó, mozgó alkatrészek védelme érdekében. A vízlágyító berendezés semmi esetre sem a mágneses és egyéb "hókuszpókusz" elven működő berendezéseket jelenti, hanem csak és kizárólag a hagyományos ioncsere elvén működő készülékeket.

    Miért emelkedik a medencék vizének pH értéke
    A legtöbb medence üzemeltető tapasztalja, és a mi eladási statisztikáink is azt igazolják, hogy jellemzően a pH-érték csökkentése szükséges a vízkezelés során, emelésre leginkább csak akkor van szükség, ha előtte túladagolták a pH-csökkentő szert. Ennek az az elsődleges oka, hogy a töltővíz (csapvíz) oldott széndioxidot tartalmaz szénsav formájában. Ez a széndioxid szépen lassan kipárolog a medencevízből, az elfogyó szénsav hatására pedig emelkedik a pH-érték. A folyamat a feltöltést követő időszakban a legintenzívebb, a későbbiek során a folyamat lelassul, és azt tapasztaljuk, hogy hosszú hetek alatt is alig változik a víz pH-értéke.

    A klór
    A medencevíz fertőtlenítés célja a kórokozó mikroorganizmusok (baktériumok, vírusok, spórák stb.) elpusztítása, illetve fertőzőképességük megszüntetése. A mikroorganizmusok enzimrendszerei rendkívül érzékenyek, főleg az oxidatívanyagokra, így kézenfekvő megoldás erős oxidáló szerek alkalmazása a fertőtlenítés elvégzésére. A fertőtlenítőszerek egyrészt elpusztítják magukat a mikroorganizmusokat, másrészt lebontják a vízbe kerülő táplálékul szolgáló szerves anyagokat. Nyilvánvaló, hogy minél kevesebb a szerves anyag mennyisége a vízben, annál kevesebb fertőtlenítőszer adagolása szükséges. Ezért fontos, hogy a szűrés hatékonysága megfelelő legyen, a medencében leülepedő szennyező anyagokat pedig lehetőség szerint gyakori porszívózással távolítsuk el. A szűrőberendezés tisztítása (szűrőöblítés 2-3 naponta) szintén nagyon fontos, hiszen a szűrőben gyűlik össze a lebegő szennyeződések javarésze, a koncentrált szerves anyag telep pedig jó táptalaj a mikroorganizmusok számára.

    A klór széleskörű alkalmazása a hatékony fertőtlenítő hatás és a relatíve kedvező ár következménye. A helyettesítő megoldások általában vagy gyengébb fertőtlenítő hatással bírnak, vagy lényegesen drágábbak, vagy mindkettőt egyszerre. Viszont valószínűleg Ön is találkozott már a klóros fertőtlenítés kellemetlen mellékhatásaival, ha másutt nem, az uszodákban. Azzal viszont valószínűleg nincs tisztában, hogy ezek a mellékhatások nagyrészt teljesen kiküszöbölhetők, vagy legalábbis elviselhető határértékek között tarthatók.

    A klór, mint fertőtlenítőszer többféle formában is rendelkezésre áll:
  • A leggyakrabban használt klórféleség magán medencék esetében a klórgranulátum, és a klórtabletta. Ezek szerves klórkészítmények, a klórtabletta hatóanyaga: triklórizocianursav (C3N3O3Cl3). A vízmolekulákkal reakcióba lépve a triklórizocianursav klór atomjai hidrogén atomokkal cserélődnek és végső soron szabad aktív klór (hipoklórossav (HClO)) és izocianursav (C3N3O3H3) vegyületek képződnek. A fertőtlenítés szempontjából számunkra a szabad aktív klór jelenléte szükséges. A fenti kémiai átalakulás visszafelé is zajlik, ezáltal az izocianursav a vízben lévő "klórraktárnak" tekinthető, ami segít abban, hogy a klórfelesleg ne bomoljon le a napfény hatására, gazdaságosabbá téve a fertőtlenítést. A készítmények alkalmazása során azonban míg a klór elbomlik, a cianursav a vízben marad, a koncentrációja növekedésnek indul, ami egy bizonyos határt átlépve becsaphat bennünket a klór hatásosságával kapcsolatban. Az egyszerű klór teszterek (pl: DPD-1 indikátor tabletta) a klór mennyiségét az izocianursavakban tárolt mennyiséggel együtt jelzik. Például 40mg/l cianursav koncentráció esetén 1,0 mg/l klórtartalmat mérve, valójában a szabad aktív (hatásos) klór mennyisége csak 0,4mg/l. Ha csak 15mg/l a cianursav koncentráció ugyanilyen mért érték esetén, az aktív klór 0,65 mg/l. Látható tehát, hogy a magas cianursav koncentrációt kerülni érdemes. Ezt úgy érhetjük el, ha bő friss víz utánpótlást biztosítunk, vagy a klórtabletták mellett egyéb fertőtlenítő eljárásokat is (pl: UV-fény) alkalmazunk.
  • Vegyszeragoló berendezések alkalmazásakor folyékony klóros fertőtlenítőszereket alkalmazunk. Ezek hatóanyaga túlnyomórészt hipó (natrium-hipoklorit). Nátrium-hipoklorit (NaClO) beadagolásakor a medencevízben ugyancsak hipoklórossav (HClO) keletkezik, valamint melléktermékként nátronlúg (NaOH). A nátronlúg a víz pH értékét a lúgos kémhatás felé viszi, ezért több pH-csökkentő adagolása szükséges a hipó adagolásával egyidejűleg. Hipós fertőtlenítés esetén nincs a medencevízben klórstabilizáló anyag, tehát a napfény intenzíven fogyasztja klórt. Emiatt a feltöltést követően klórstabilizátor adagolása lehet célszerű, vagy eleve olyan hipo hatóanyagú szer alkalmazás javasolt, amely tartalmaz klórstabilizáló adalékot.
  • Klórgáz. Ez az eljárás nagyon komoly biztonságtechnikai követelményeket támaszt, ami miatt szinte kizárólag csak a legnagyobb uszodákban találkozhatunk vele. A klórgáz nagyon veszélyes anyag, kezelése különös figyelmet igényel. Vízzel elegyítve a klórgázt hipoklórossav keletkezik, hasonlóképpen az előbbi esetekhez.

  • A hipoklórossav (szabad aktív klór) a vízben további átalakuláson eshet át:

    Hipoklórossav/Hipoklorit-ion
    HClO <=> H+ + ClO-
    Hipoklórossav <=> hidrogén-ion + hipoklorit-ion

    A hipoklorit ion (ClO-) fertőtlenítő ereje 1/4-e a hipoklórossav (HClO) fertőtlenítő erejének. Ráadásul míg a hipoklórossav íztelen, nem illékony, tehát nem okoz klórpárát (korrózió, szag), addig a hipokorit-ion kellemetlen ízű, illékony. A víz pH értéke határozza meg alapvetően a két formula arányát. Míg 7,0 pH-érték esetén a HClO:ClO- arány 75%:25%, addig 8,0 pH-érték esetén 23%:77%. Másképpen fogalmazva: ugyanazt a fertőtlenítő hatásosságot 7,0 és 8,0 pH-érték esetén akkor érhetjük el, ha 8,0 pH-érték mellett közel kétszer magasabb (192%) koncentrációjú szabad aktív klór van a medence vizében, mint 7,0 pH-érték mellett. Tehát a fertőtlenítőszerek gazdagaságos, hatékony működéséhez szükséges a pH-érték 7,0-7,2 értéken tartása. A klórszag - amit a hipoklorit-ion okoz tehát nagy biztonsággal elkerülhető, ha a pH-értéket alacsonyan tartjuk. Mellékesen a klór is sokkal hatásosabban fertőtlenít. A két formula arányára néhány százalékban a vízhőfok, és a sótartalom is hatással van.

    A klórozás melléktermékei
    A klórozás melléktermékei keltik - joggal - a legrosszabb hírét a klórozásnak. Számunkra az a kérdés, hogy medencénkben mennyire befolyásolható ezek előfordulási valószínűsége, törvényszerű-e, hogy egyáltalán megjelenjenek.

    Klóraminokat nem tartalmazó medence Klóraminokkal terhelt medence

    A klórozás egyik gyakori melléktermékei a kötött klórformák, a klóraminok. Ezek ammónia (NH3) és szabad aktív klór reakciójából képződnek. Az ammónia hidrogénatomjait klóratomok váltják fel, az ammónia monoklóraminná, majd diklóramin

    Copyright ©2017 • Uszodatechnikai Webáruház
    Powered by Kerex-Óbuda Uszodatechnikai Kft.