loading
Nyomtatható változat

Sósvizes fertőtlenítés

 
Vannak versenytársaink, akik ezt a technológiát vízalatt nyitott szemmel úszó baba fényképével hirdetik, kihangsúlyozva a vízkezelési technológia vegyszermentességet. Ezzel félrevezetik a laikus, családjuk egészségéért felelősséget érző medence tualjdonosokat. Ugyanis a vízkezelés során a medence vizébe nagy tisztaságú sót teszünk, sós oldatot képezve, majd a vízben oldott sómolekulákat (NaCl - natrium-klorid) a telepített sóbontó készülékben elektrolízis révén ionjaira bontjuk. A készülékben a képződő klórionokból klórgáz, a klórgáz és víz reakciójából pedig hipoklórossav (HClO), a tulajdonképpeni szabad aktív klór képződik, amelyet a hagyományos klórteszterekkel természetesen ki is tudunk mutatni. Nyilvánvalóan ebben az esetben a medencevíz klórmentességéről egyáltalán nem beszélhetünk, a klórra érzékenyek számára ez nem is jelenthet megoldást a vízkezelést illetően.

NaCl + 2 H2O => HOCl + H2 + NaOH
Konyhasó + Víz => Hipoklórossav + Hidrogéngáz + Nátronlúg

Nagyon leegyszerűsítve, a hagyományos klórkészítményekhez képest a különbség abban van, hogy nem klórkészítményeket vásárolunk, amelyet aztán a vízbe teszünk, hanem sót vásárolunk és a sóbol a medence vizében állítjuk elő a fertőtlenítéshez szükséges klórt. Ha mérlegre tesszük a beruházás, üzemeltetés költségeit és a szerek vásárlásának költségeit nagy valószínűséggel spórolni nem lehet a sósvizes fertőtlenítéssel.

Ennek ellenére az eljárásnak van létjogosultsága. Érvek amelyek mellette szólnak:
  • A sós oldat kellemesebb tapintású az édesvíznél, kevésbé szárítja a bőrt. A medencevízben a sókoncentráció 0,4 - 0,5%, a testünk kb. 60%-át alkotó víz is valójában sósvizes oldat (kb. 0,9%). Minél kisebb a medencevíz és testünk sókoncentrációja között a különbség, annál kevésbé vonja el víz bőrünkön keresztül a sót, ez okozza a kellemes tapintást. Csak érdekesség képpen a tengervíz sókoncentrációja kb. 2,5%, tehát a medencénkhez képest ötször annyi só van benne. Ennek megfelően a medencevíz ízén alig lehet érezni a sót.
  • A sóbontó készülék folyamatos klórellátást biztosít, ami a kézi adagolású vegyszerek esetében nem mondható el. Az egyenletes klórozás nagyobb eséllyel küzdi le a medencevíz minőségének romlásáért felelős organizmusokat, összességében kevesebb hatóanyag felhasználásával. Az emberi pontatlanság és feledékenység kevesebb veszélyt jelent a medencevíz minőségére.


  • Vannak azonban kedvezőtlen tulajdonságai is amivel illik tisztában lenni:
  • A sós víz korrozívabb az édesvíznél. Ennek eredményeként az egyébként használatos rozsdamentes alkatrészek (pl. létrák, hőcserélő) nem alkalmazhatók, helyettük titán vagy magasabb savállósággal rendelkező alapanyagból készült berendezéseket kell beépíteni. Ez egy hőcserélő esetében 3-4 szeres árat is jelenthet.
  • Az édesvizű medencék vize az esetleges klórtartalom ellenére is bátran kilocsolható a kertbe. A sósvizet azonban mindenképpen a szennyvízcsatornába kell vezetnünk.
  • Beltéri medencékhez való alkalmazása kifejezetten ellenjavalt. A sós pára oly mértékben korrozív, hogy a fém bútorokat, tárgyakat tönkreteszi, a burkolatokon pedig finom sólepedék képződik. A páramentesítő berendezés - ami kell, hogy legyen egy beltéri medence esetében - elemeit is károsítja (némely gyártó ilyen alkalmazás esetén nem ad garanciát a készülékre.)
  • A pH csökkentő szerből nagyobb mértékű fogyással kell számolnunk, mert a fenti képlet alapján a nátriumból képződő nátronlúg a medencevíz pH-értékét növeli. Tulajdonképpen érdemes a pH csökkentőszer adagolására automata adagolót beépíteni. (Ez sok sóbontó készüléknek tartozéka is)




  • Kerex-Óbuda Uszodatechnikai Kft.